Ünnep.Több napos, piros betűs.
A Földön sok családé. Egyszerre, egy időben ünnep. Túlnyúlik évezredeken, hiten és valláson. Mégis mindegyik belefér. Talán azért, mert olyan fényes, tiszta és szerethető. A családról szól. A szeretetről és az összetartozásról. Ünnep. Egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy legalább most egymás felé forduljanak az összetartozók ebben a különös, rohanó világban. Ünnep. Varázslat. Varázslatosan szép. Zene, fényes gyertyák, ragyogó csillagszórók, illatos, finom ételek, talán nagy beszélgetések. Család, összetartozás, az öröm szikrái. Ha nem hagyod magad, akkor nem torzítja el a kereskedelem hatalma. Ha magadat adod, a szeretetedet, a figyelmedet és az idődet, a finom ételt, a simogató kezet, a társi jelenlétet, az aggodalmakat félretevő szülői örömet, akkor csodás napokat, nagyszerű időt hordoz magában.
Mitől ünnep az ünnep?
Manapság azt mondják, az idő és a kapcsolatok minősége a legnagyobb dolog a világon. Általában véve ezekből állunk a legrosszabbul. Az ajándék örömének fényét halványíthatja a kereskedelem tülekedő tolakodása. De te lehetsz megújuló szeretet. Adhatsz együtt töltött időt, utazást, közös élményt. Amire nincs idő a hétköznapokban. Moziba menni közösen, úgy igaziból filmet nézni, mint régen. Színházba menni, amire talán a hétköznapokban nincs elég pénzügyi forrás. Miért ne lehetne ajándék a közös élmény, legalább évente egyszer? Együtt megnézni egy kiállítást, amire talán évek óta nem volt példa? De meglepheted haszontalannak tűnő ezredik kacat helyett egészséges élménnyel is a szeretteid. Egy pár napos kedvezményes utazás a legtöbb nőnek aranyat ér. Akkor mindenki egyszerre ülhet az asztalnál, a bevásárlás, mosogatás, házimunka helyett a megérdemelt pihenés évente egyszer a nőnek, az anyának is kijár. Mehet akár az egész család. Nem kell kihagyni a nagyiékat sem. Tehát a tradíciók csak átalakulnak, nem vésznek el. Annyi minden megtehető. Hiszen ünnep van. Fényes, igazi ünnep. A világ sok helyén egyszerre gyulladnak ki a fények. Talán a szívekben is.
Csillagszórós ünnep, amit rögtön követ egy másik.
Más hangulatú, tűzijátéktól hangos, vidám. Nagy társaság, zene, tánc, móka, kacagás. A finom étkek innen sem hiányoznak persze. Az együttlét sem, csak egy kicsit szeleburdibb. Ünnep. Közös ünnep. Az egész világot körbeölelő. Kicsit fogadkozós, kicsit számvetős.
Milyen szép ez így együtt. A család, a meghitt szeretet, utána a világot a sarkából kifordító vidámság, amellyel egy új időre, egy új esztendő-körre fordulunk. Hát nem csodálatos a világ? Micsoda zseniális ötlet két ilyen csodával zárni egy esztendőt és kezdeni a következő évet!
Az árnyékban is.
Mert sötét árny vetül az ünnepi készülődésre. Az ünnepre, az ünnepekre. De a hétköznapokra is. Minden sokkal nehezebb. A járvány okozta kényszerű bezártság, a korlátozások szűkítik a lehetőségeinket. És bizonytalanná teszik már a közeljövőt is.
Most van igazán jelentősége az odafigyelésnek, a kapcsolatoknak, a családnak. A szeretetnek és a kreativitásnak. Nem tudunk moziba menni? Varázsoljuk mozivá a nappalit. Nincs lehetőségünk elutazni? Jelöljünk ki néhány napot, és kapcsoljunk ki, éljünk úgy, mintha nem otthon lennénk.
Ünnep. Körbeölelő.
Édes, szerelmes, családi, zsongó-bongó, szívet melengető ünnep. Készüljünk rá. Ismerjük azokat, akikkel körbevettük az életünket. Ismerjük a szeretteink titkos vágyait is. Lepjük meg őket idén valami igazi újdonsággal. Lepjük meg őket Önmagunk legszebbik, legjobbik énjével. Legyünk csodálatos angyalok, akik a legtitkosabb kívánságot is ismerik.
És akkor áttör az árnyékon a szikrázó téli nap. Ha pedig az égi és a földi fény összekapcsolódik, a sötétség menekül.
Legyen ez az évet záró néhány nap igazi csoda. Épségben, egészségben, szeretetteli ölelésben, örömben gazdag. Ünnep. Csodaszép.