Mi történt Mátyás király udvarában?

Mi történt Mátyás király udvarában?

Egy kis történelmi kvíz játékra hívlak! Gyere és játsz velem!

 

Mi történt Mátyás király udvarában?
A szövegben vannak anakronizmusok, azaz térben és időben nem odaillő részletek.

 

Te hányat találsz? Jó vadászatot!

“Mátyás király egyszer nagy lakomát rendezett visegrádi várában. Vendégei között voltak vitézei, Toldi Miklós és Kinizsi Pál is. Mivel Mátyás sokszor járt a nép körében, és megkedvelte egyszerű étkeiket, ezért előételként paprikás krumplit szolgáltak fel.

Aztán jött a főfogás: egy hatalmas pulyka, mely finom kukoricás, paradicsomos krémmel volt megtöltve. Mikor ezzel végeztek, desszerként az akkori divatos édességet – Erzsébet királyné kedvencét – a csokoládés pudingot szervírozták.

Miután dugig laktak, az urak átfáradtak a lovagterembe, ahol kényelmesen elhelyezkedtek, és áldomást ittak a király egészségére egy különös, akkoriban idekerült cserjéből –az agavéból – erjesztett italból, a tequilából. Majd rágyújtottak pipáikra, és élvezettel hallgatták díszvendégük – Kolumbusz Kristóf – hihetetlen tengeri kalandjait.”

A börtön (mert kommunikálni tudni kell)

A börtön (mert kommunikálni tudni kell)

Egy kisváros szélén volt egy börtön, ahol csupa életfogyitglanos rab töltötte büntetését. A börtön arról volt hírhedt, hogyha a városka lakói összegyűltek a börtön előtt, az igazgató lehetőséget adott egy tetszőlegesen kiválasztott rabnak, hogy kiállva az erkélyre a tömeg elé, egy negyedórában elmondja történetét.

Ha tetszett a tömegnek, akkor szabadon engedték, de ha nem, akkor örökké itt maradt, és többé már nem kapta meg ezt lehetőséget.

És hát csak nagyon ritkán kegyelmezett meg a tömeg a raboknak. De mivel senki sem tudta előre, mikor verődnek össze – az év bármelyik napján, este, éjjel vagy reggel – mindenki éjjel-nappal a saját sztoriját mormolta magában, hiszen bármely pillanatban készen kellett állniuk.

Akik pedig visszakerültek, sohasem árulták el a többieknek, miért vallottak kudarcot. Sokan közülük bele is őrültek az elszalasztott lehetőségbe.

Egyik nap üzen az igazgató, hogy menjek ki az erkélyre. Kiléptem. Néztem a tömeget: férfiak, nők, fiatalok, öregek, beszélgettek, rám sandítottak, gúnyos kíváncsisággal várták, vajon hogyan fogok könyörögni, és bizony már előre élvezték, hogy markukban tartják sorsomat.

 

Az első sorban egy csinos lány vadul nevetgélt, majd felém fordulva hirtelen felhúzta trikóját, kibuggyantva csodálatos melleit, és felém kiáltotta:

– Kéne, mi!!? – hatalmas röhej volt a válasz a tömegből. Én pedig elkezdtem:

Nem siránkoztam, hogy ártatlan vagyok, és otthon három gyerekem zokog értem mindennap.

Elmondtam, hogy már utcagyerekként megtapasztaltam a világ gonoszságát, aljasságát, és minden nap az életben-maradásomért kellett küzdenem. Igen, bűnös vagyok. De már belefáradtam a küszködésbe, a kiszolgáltatottságba, és bár itt bezártan élek, minden napom biztonságban telik, tudom, mit hoz a holnap, és egyáltalán nem vágyom vissza abba a pokoli nagyvilágba. Az arcokról lassan kezdett lefagyni a gúnyos vigyor, egyre komorabbá vált tekintetük, mert érezték, hogy ez a nyomorult féreg nemhogy nem rimánkodik, hanem egyenesen az ő életükről beszél!!

 

Folytattam:

–       Bár ezt senki nem tudja, alagutat ástam a börtön fala alatt, így bármelyik éjjel kimehetek a városba, ahol van egy barátnőm, és együtt lehetek vele. Ám én mindig visszajövök ide!

Itt megálltam, lassan körbe járattam a tekintem rajtuk, és lassú, nyugodt hangon ennyit mondtam:

MERT ÉN ITT…  BOLDOG VAGYOK!

 

Ez robbant, mint a bomba! A kivörösödött arcok eltorzultak a dühtől, ezt már nem bírták elviselni. Öklüket rázták, és artikulálatlanul üvöltözték:

ENGEDD SZABADON, ENGEDD SZABADON!!

Ekkor az igazgató mögém lépett az erkélyen, és csak ennyit szólt:

– Szabad vagy…

A szeretet karácsonya

A szeretet karácsonya

Élt New Yorkban egy fiatal házaspár, Tom és Mary. Szépek voltak, vidámak, Tom jóképű és kedves volt, és Mary-nek pedig olyan gyönyörű aranyhaja volt, hogy csodájára járt mindenki. Hát persze nagyon szerették egymást. Épp ezért estek gondba, mikor közeledett első közös Karácsonyuk, mert bizony szegények voltak, de nagyon szerették volna meglepni egymást valami kedves ajándékkal.

Gondolkodtak, gondolkodtak, majd felderült arcuk, mert kitalálták, mi lesz az a nagy-nagy meglepetés!

És eljött a Szenteste, gyertyát gyújtottak, és boldog izgalommal a szívükben várták, hogy megmutathassák ajándékaikat.

– Kezdd Te – mondta Tom.

Mary egy kis dobozt nyújtott át Tomnak, aki kibontotta, és meglepetésében felkiáltott:

– Ó de csodás arany óraszíj! – Tom ugyanis még édesapjától örökölt egy aranyórát, amit nagyon nagy becsben tartott, de sosem tudott hozzá méltó szíjat venni. Az öröm után azonban könnyes lett a szeme. Mary felkiáltott:

– Tom, Te nem is örülsz!?

Tom kesernyésen elmosolyodott:

– De igen, csak, tudod, zálogba csaptam az órámat, hogy ajándékot tudjak neked venni. Itt van, bontsd ki, biztosan nagyon fogsz neki örülni!

Mary izgatottan bontotta ki a kis csomagot, és mi volt benne, uramfia! Egy ékszerteknős páncéljából készült csodálatos fésűkészlet!

– Ez remekül fogja díszíteni arany hajadat, Mary! Ugye örülsz?

No, ekkor kezdődött csak az igazi sírás, Maryt rázta a zokogás.

– Mi a baj Mary? – Mary ekkor kibontotta a kendőt, ami a haját borította:

– Én meg eladtam a hajamat, hogy megvehessem neked az óraszíjat! – zokogott Mary, és bizony, a csodaszép hajzuhatagából csak egy kis kócos frizura maradt.

És ekkor történt meg a szeretet csodája, mert könnyeiken keresztül egymásra mosolyogtak, és szívükbe hatolt az érzés: hiszen nincs semmi baj, mert nem az ajándék a fontos, hanem az ajándékozó szeretet, amivel örömöt akartak szerezni egymásnak!

El is tették az ajándékokat a vitrinbe, és ott őrizték sok-sok éven át. Később gyermekeik és unokáik is szívesen hallgatták ezt a varázslatos történetet, ami mindig bearanyozta a karácsonyi ünnepeiket.

Milyen jövőt álmodsz magadnak?

Milyen jövőt álmodsz magadnak?

Felgyorsult idő, szaporodó feladatok, tág perspektívák, egyben szűkülő lehetőségek korát éljük. Folyamatosan nyílik a gazdaság-társadalmi olló. Könnyebb lecsúszni, mint valaha.

Ugyanakkor a felemelkedés, a pályaorientáció, a pályamódosítás, a változás, új életpályamodell kiépítése is mind előttünk van. Az, hogy melyik vonatkozik majd ránk, nagymértékben múlik a reziliencia-képességünkön (változtatási képesség, rugalmasság), a találékonyságunkon, a kreativitásunkon, az új dolgok/módszerek elfogadására való nyitottságunktól. Mindazonáltal a legszebb álom is csak álom marad, ha hiányzik a cselekvőképesség.

 

Ráadásul idén egy új és nagy kihívással kell szembenéznünk, a koronavírussal. Ami alapvetően változtatta meg az életünket. A találékonyságunkra, a kreativitásunkra, az új dolgok/módszerek elfogadására való nyitottságunkra még nagyobb szükség van. Leginkább az alkalmazkodóképességünkre, hogy ezen a nehezített pályán is haladhassunk tovább az álmaink felé.

 

Jó közérzet, vitalitás, magas kreatív energia élettani hatásai

Amikor szárnyal bennünk az életerő, akkor a hegyet is elhordjuk. Minden feladatra van erőnk. Sőt, motiválnak a kihívások.

 

Amikor azonban erőnk híján vagyunk, akkor a legjobb ötletünk is a számítógép és a gondolat-dobozaink mélyén szunnyadnak, és ott is maradnak. Mert kinek van ereje a mindennapi kötelezettségeken túl álmokat megvalósítani permanens fáradtság, kedvetlenség idején? A jó közérzet, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben a legjobb startpont. A kreatív részünknek is kell táplálék. A vitalitás, a testi-szellemi erőforrások együtt nyitják meg a kaput előttünk.

 

A tartós bezártság, a korlátozások igénybe veszik nemcsak a testünket, de a lelki-szellemi erőforrásainkat is. És a többiekét is. Tehát azon túl, hogy jobban ügyelünk magunkra, a többiekre, a családtagjainkra, barátainkra és munkatársainkra, vagyis általában a környezetünkben lévő emberekre is jobban figyelnünk kell. Az ilyen nehéz helyzetekben felértékelődnek az emberi kapcsolatok is.

 

Nem csak a munkabírásunkon múlik a személyes siker

Lehetsz testileg (orvosi értelemben) egészséges, mondjuk úgy, hogy felismert betegség-mentes, ha az energiaközpontod nincs maximálisan feltöltve. A test szükséges energiájához, kiváló működéséhez pedig kellenek a vitaminok, ásványi anyagok, flavonoidok, méregtelenített, jól feltöltött sejtek. Ahhoz, hogy egy ember, vagy egy egész család az egészségét a mai környezeti terhelés mellett megőrizze, egész nap ezzel kellene foglalkoznia.

Az ételek rossz minősége, légszennyezés, minden szempontból egészséges ivóvíz nem egyszerű kihívás. Emellett a mentális egészség, kreativitást tápláló elfoglaltságok, testi-lelki egyensúly megőrzése, szellemi táplálék biztosítása is szükséges! Az örömforrást pedig még nem is említettük, amit a jól lét és a siker megélése jelent. A nagybetűs élet korántsem egyszerű mutatvány annak ellenére, hogy a 21. század technikai és orvosi vívmányai sok szempontból rendelkezésre állnak.

 

Persze most még van egy kis bizonytalanság. Nem tudni pontosan, milyen kezelés és gyógyszer segít egyértelműen legyőzni a koronavírust. Abban sem lehetünk biztosak, hogy egykettőre eltűnik.

 

A vitális élet mindenkinek alapjog

Nincs annál jobb megoldás, mint a preventív életmód. Ezt egyre többen felismerik. Ahhoz azonban, hogy az életünk részévé váljon, szokássá is kell tennünk egy elhatározott életmódot. Amennyiben így teszünk, akkor a gyermekeink már ebbe a szemléletmódba nőnek bele!

 

A gyermeket tanítani kell az egészségre!

Egy felnőtt sem képes mindig mindenre odafigyelni. A gyermek még kevésbé koncentrált, hiszen kis korában a tudatosság még nem a sajátja.

 

Ezért szokás szintjén érdemes kialakítani nála az egészségére fordított figyelmet. Ahogy megtanítjuk neki, hogy reggel, étkezés után és este, lefekvés előtt fogat kell mosni, úgy azt a szokást is be lehet építeni a napirendjébe, hogy az egészségét védő táplálékkiegészítőt is minden nap magához vegye.

A flavonoidok ugyanis az ő számára is létfontosságúak. Sokszor az is előfordul, hogy a gyermek nem szereti a zöldséget, gyümölcsöt. Ennek egyszerű és kézenfekvő megoldása a Flavon Kids és a Falvon Peak Future. A gyerekek imádják! Gyors, egyszerű, praktikus és finom!

 

 

A szabadság elérhető

Az új nemzedéknek teljesen más elképzelései vannak a munkáról, mint a néhány évtizeddel ezelőtti generációknak. Szeretik, élvezik és igénylik a szabadságot. Egyre több cég a lojalitást, a munkaadóhoz való kötődést a home office munka lehetőségével alakítja ki. Amikor olyan tevékenységet választunk, ami a szabadságot és a minőségi életet együtt biztosítja, akkor a boldogság és elégedettség érzés könnyebben elérhető.

Ez a vágy persze nem csak a fiatalokban él. Minden korosztály szereti a kreatív, önálló és prosperáló megoldásokat. Ehhez pedig nem kell más, mint hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Jó kapcsolatokat alakítsunk ki magunk körül. Hiszen az sem kérdés, hogy ma a legnagyobb értéknek az egészség és a család mellett a kapcsolati tőkét tartjuk.

Ha egymáshoz közelebb jutunk, nagyobb valószínűséggel lesz mellettünk valaki, aki segíteni tud, ha bajba kerülünk. Ugyanez igaz ránk, bármikor szükség lehet ránk, a támogatásunkra. Aki valaha is részese volt nagyobb családnak vagy baráti társaságnak, tudja, hogy mennyit jelent a léleknek és a szellemnek is a közösségi élmény, az együtt levés otthonossága, biztonsága.

 

A pénz nem boldogít…

A pénz nem boldogít a mondás szerint. Azonban nyugalmat ad, perspektívát jelent. Beruházhatunk, vállalkozhatunk, segíthetjük a családot, támogathatjuk a gyerekeinket, utazhatunk, minőségi életet élhetünk, szabadabbak lehetünk, mint a megfelelő anyagi források hiányában. A stressz gyakran tartós formában van jelen, ha a forrásaink szűkösek.

A számlák befizetése, a csekkekkel való sakkozás lehangoló. Mit fizessünk be? A napközit vagy a gázszámlát? Fenntartási és rezsiköltség, vagy biogyümölcs? Felújítás, vagy napi lavírozás? Nehéz kérdések. Erő- és vitalitásvesztéshez vezet. De nem kell, hogy így legyen!

Akkor sem, ha a koronavírus miatt megnőtt a bizonytalanság, úgy érezhetjük, hogy köd telepedett a jövőnkre. De ne pánikoljunk, ne kapkodjunk. Tájékozódjunk és gondolkodjunk. Koncentráljunk, erősítsük magunkat minden téren, mozogjunk, amikor csak tudunk, tanuljunk és mélyedjünk el magunkban. Ne veszítsük szem elől a célt, és ha kell, minden egyes lépcsőfokot tervezzünk meg.

 

Vitális életek…

Van olyan, amikor lehet mindent egyben? Vannak olyan konstrukciók, amikor lehetünk egészségesek, lehetünk kreatívak, vállalkozó szelleműek. Belekezdhetünk valami újba, találhatunk társakat, új barátokat. Pályát módosíthatunk, ha kedvünk tartja. Nem csak rajtunk múlik, mit érünk el az életünkben. Melyik álmunkat váltjuk valóra. Egy azonban biztos. Egyedül ritkán sikerül csodát tennünk.

Az álmok valóra váltásához el kell indulni. Minden siker az első lépéssel kezdődik. Ha pedig beváltjuk az álmainkat, földi valósággá tesszük, mindennapi életünk részévé válik a siker, annál jobb példát nem is mutathatunk a gyermekeinknek, hogy Ők is merjenek az álmaik megvalósításába fogni.

Ünnep az árnyékban is

Ünnep az árnyékban is

Ünnep.Több napos, piros betűs.

A Földön sok családé. Egyszerre, egy időben ünnep. Túlnyúlik évezredeken, hiten és valláson. Mégis mindegyik belefér. Talán azért, mert olyan fényes, tiszta és szerethető. A családról szól. A szeretetről és az összetartozásról. Ünnep. Egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy legalább most egymás felé forduljanak az összetartozók ebben a különös, rohanó világban. Ünnep. Varázslat. Varázslatosan szép. Zene, fényes gyertyák, ragyogó csillagszórók, illatos, finom ételek, talán nagy beszélgetések. Család, összetartozás, az öröm szikrái. Ha nem hagyod magad, akkor nem torzítja el a kereskedelem hatalma. Ha magadat adod, a szeretetedet, a figyelmedet és az idődet, a finom ételt, a simogató kezet, a társi jelenlétet, az aggodalmakat félretevő szülői örömet, akkor csodás napokat, nagyszerű időt hordoz magában.

 

Mitől ünnep az ünnep?

Manapság azt mondják, az idő és a kapcsolatok minősége a legnagyobb dolog a világon. Általában véve ezekből állunk a legrosszabbul. Az ajándék örömének fényét halványíthatja a kereskedelem tülekedő tolakodása. De te lehetsz megújuló szeretet. Adhatsz együtt töltött időt, utazást, közös élményt. Amire nincs idő a hétköznapokban. Moziba menni közösen, úgy igaziból filmet nézni, mint régen. Színházba menni, amire talán a hétköznapokban nincs elég pénzügyi forrás. Miért ne lehetne ajándék a közös élmény, legalább évente egyszer? Együtt megnézni egy kiállítást, amire talán évek óta nem volt példa? De meglepheted haszontalannak tűnő ezredik kacat helyett egészséges élménnyel is a szeretteid. Egy pár napos kedvezményes utazás a legtöbb nőnek aranyat ér. Akkor mindenki egyszerre ülhet az asztalnál, a bevásárlás, mosogatás, házimunka helyett a megérdemelt pihenés évente egyszer a nőnek, az anyának is kijár. Mehet akár az egész család. Nem kell kihagyni a nagyiékat sem. Tehát a tradíciók csak átalakulnak, nem vésznek el. Annyi minden megtehető. Hiszen ünnep van. Fényes, igazi ünnep. A világ sok helyén egyszerre gyulladnak ki a fények. Talán a szívekben is.

Csillagszórós ünnep, amit rögtön követ egy másik.

Más hangulatú, tűzijátéktól hangos, vidám. Nagy társaság, zene, tánc, móka, kacagás. A finom étkek innen sem hiányoznak persze. Az együttlét sem, csak egy kicsit szeleburdibb. Ünnep. Közös ünnep. Az egész világot körbeölelő. Kicsit fogadkozós, kicsit számvetős.

Milyen szép ez így együtt. A család, a meghitt szeretet, utána a világot a sarkából kifordító vidámság, amellyel egy új időre, egy új esztendő-körre fordulunk. Hát nem csodálatos a világ? Micsoda zseniális ötlet két ilyen csodával zárni egy esztendőt és kezdeni a következő évet!

Az árnyékban is.

Mert sötét árny vetül az ünnepi készülődésre. Az ünnepre, az ünnepekre. De a hétköznapokra is. Minden sokkal nehezebb. A járvány okozta kényszerű bezártság, a korlátozások szűkítik a lehetőségeinket. És bizonytalanná teszik már a közeljövőt is.

Most van igazán jelentősége az odafigyelésnek, a kapcsolatoknak, a családnak. A szeretetnek és a kreativitásnak. Nem tudunk moziba menni? Varázsoljuk mozivá a nappalit. Nincs lehetőségünk elutazni? Jelöljünk ki néhány napot, és kapcsoljunk ki, éljünk úgy, mintha nem otthon lennénk.

Ünnep. Körbeölelő.

Édes, szerelmes, családi, zsongó-bongó, szívet melengető ünnep. Készüljünk rá. Ismerjük azokat, akikkel körbevettük az életünket. Ismerjük a szeretteink titkos vágyait is. Lepjük meg őket idén valami igazi újdonsággal. Lepjük meg őket Önmagunk legszebbik, legjobbik énjével. Legyünk csodálatos angyalok, akik a legtitkosabb kívánságot is ismerik.

És akkor áttör az árnyékon a szikrázó téli nap. Ha pedig az égi és a földi fény összekapcsolódik, a sötétség menekül.

Legyen ez az évet záró néhány nap igazi csoda. Épségben, egészségben, szeretetteli ölelésben, örömben gazdag. Ünnep. Csodaszép.

 

A jeges félelem ellenszerei

A jeges félelem ellenszerei

Néha jeges félelem önti el az embert. Leginkább akkor, ha azt érzi, összecsapnak a feje fölött a hullámok. Feladatok özöne, elvárások garmadája nyomja a vállát. Ez a bénító érzés sokkal inkább gátol, mint ösztönöz. Egyenesen blokkoló hatású.

 

Miért, miből táplálkozik? 

Elsősorban a szeretetből. Furcsa igaz?

 

El sem hinnénk, hogy a megbénító félelem éppen a legnagyobb erőforrásból képes táplálkozni. A SZERETET, sok mindent gyógyítani képes forrásából. De bármilyen hihetetlen is, mégis ez a helyzet. Ugyanis az emberi életben a szeretet mindent akar. Sosem alkuszik meg. Csak akkor enged egy hajszálnyit is, ha nincs más választása.

Gyerekként az ember mindent megtesz, hogy figyelmet=szeretetet kapjon. Az eszközei még egyáltalán nem kiforrottak. Nincsenek játszmák. Egyenesen a világ arcába ordítja, hogy itt vagyok! Szeressetek. Törődjetek elem. Figyeljetek rám.

Kamaszkorra jutva, már megtanulja, hogyan szélesítse az eszközeit a figyelem megszerzéséhez. Ugyanakkor ekkorra már szinteket is beépít. Konkretizálja, hogy mikor, kitől akarja megkapni a figyelmet, törődést, szeretetet. Nagyon tudatosan, és annál is indulatosabban kezd határokat húzni. Eszébe sincs elengedni a tápláló zsinórt, ugyanakkor szabályozni akarja azt, hogy mikor, kitől és mennyire veszi igénybe. Sokkal inkább a külvilág felé fordulva, a családi kapcsolatoktól, a külső kapcsolatok felé fordítva saját figyelmét. Azonban a harc eközben fokozódik. Mert itt már az iskolai elvárások, a család szeretetteli féltése, és az önállóvá válási, szárnypróbálgatási késztetések csapnak össze, néha igencsak vehemens formában. Mert szereti az „ősöket”. De már nem tűr beleszólást abba, hogyan alakítsa ki saját köreit.

Felnőtt korának küszöbén, még tovább emelkedik a mérce. Saját életet kell kezdeni. Saját kapcsolatrendszert. Korai barátságokból vagy életre szóló lesz, vagy elsodródnak a fiatalkori játszótársak. Újakat kell szerezni. A világ azt várja el, hogy felelőssé váljon. Saját lábra álljon. Eltartsa magát, és ha kell, akkor szálljon be a közösbe. Alapítson családot, adja tovább az élet folyamán. Mindezt a közösség számára már probléma mentesen. Sőt, ha kell, akkor tevőlegesen és anyagilag is segítséget nyújtva. Zökkenőmentesen illeszkedjen be a társadalom szövetébe. És így tovább…. Már nem takarít ki a szülő. A létfenntartás önálló feladat. A szeretetet már nem csak elfogadni kell, akár szabályozások árán, hanem bőven adni is.

Mert a felnőttség, már egyáltalán nem gyerekjáték.

 

A jeges félelem kiáradása

Gyerekként sokan vágynak arra, hogy felnőtté váljanak Minél előbb. Mert az olyan klassz dolognak látszik.

 

Van lakás, társ, fizetés, szabad döntési jog. Legalábbis egy gyerek többnyire ezt látja. Azonban amikor véglegesen fel kell nőni, gyorsan kiderül, hogy a látszólag oly vonzó saját döntési jog, bizony koránt sem mindig kellemes. Tele van fájó, néha bosszantó, de mindenképpen fárasztó kötelezettséggel. Mert a szülő addigra már nem olyan fiatal. Talán tényleg segítségre is szorul. lélegzetvisszafojtva számolni, hogy mit kell megoldani, koordinálni a támogatásához, az nem könnyű.

Eközben ott a gyerek, vagy egyenesen több gyerek. Az ő életük elindítása, a körülmények biztosítása, a finanszírozás, és legfőképpen a kellő mennyiségű figyelem és szeretet feltétlen odaadása, egyenesen kihívás. Közben ki kellene bontakoztatni önnön tehetségét. Nem csak a létfenntartás szempontjából, a számlák befizetése érdekében. hanem azért, mert mindaz, ami eddig a pontig elvezetett, komoly befektetés. Igazi kincs. Az átalakulás, az idő, az energia, minden, ami ahhoz kellett, hogy kész felnőttként megmutassa magát, az elképesztően komoly munka volt. Persze a párkapcsolatot is jó lenne élvezni.

Szeretni és szeretve lenni. Intim órákat együtt tölteni. Fogni egymás kezét, sétálni a csillagok alatt. Csak közbe ne lenne ott minden lépésnél a gondolat, mi mindent kellene éppen a séta helyett elintézni. Aztán eljön a pillanat, amikor az ember szívét elönti a jeges félelem, és felteszi magának a kérdést.

              „Képes vagyok én erre? Meg lehet ennyi mindennek felelni egyszerre?”.

 

Valljuk be, a kérdés jogos. Mert bár mindez az élet természetes és jogos része, mégis valóban elég sok feladat ahhoz, hogy a napi 24 órába beleférjen. Ráadásul nem árt néha aludni is.

 

Megoldás?

Egyszerű, és banális. Egyben csak akkor kivitelezhető, ha komolyan gondoljuk!

 

  • Nézzünk szembe a kihívásokkal. Súlyozzuk azokat. Amiket nem tudunk egyedül megoldani, ahhoz kérjünk segítséget. Tényleg nem szégyen segítséget kérni. Az persze nem mindegy, hogy kitől kérünk. Javasolt a témában kompetens emberhez fordulni.
  • Vannak időrendi sorrendek. Ezek egyértelműek.
  • Beszéljünk sokat a többiekkel. Bár azt mondják, ha valaki a problémáiról beszél, az panaszkodik. Nem szabad elhinni! A problémák felvetése, az azon való „hangos” gondolkodás nem panasz. Hanem megoldás keresés. Nem véletlen, hogy a pszichológia is beszélgetős műfaj. Ugyanakkor nem mindegy, kivel beszélünk a kérdéseinkről!
  • Ne féljünk a szeretet kinyilvánításától. Annál is inkább, mert ez az érzés olyan, mint amikor feltöltjük az energia cellákat. Semmivel nem helyettesíthető élmény!
  • Tartsuk magunkat olyan jól, amennyire csak a keretek engedik. Lelkileg is érdemes jól lenni. Ez remekül elérhető a múltbéli nehézségek kioldásával, feldolgozásával. Utána lényegesen könnyebb a mindennapi, „földi” követelményeknek eleget tenni. Ebben nem csak a pszichológus segíthet. A családállítás, kineziológia és még számos lehetőség rendelkezésre áll. Intellektuálisan is éledni kell. Nem szabad elhinni, hogy ez önzővé, vagy kivagyivá tesz! Mindennél fontosabb, hogy legyen olyan a környezetünkben, akivel nem csak szakmáról, az időjárásról, ki nyert a focimeccsen, vagy a mit főztél ma kérdésről lehet beszélni. Az emberek bár ritkán vallják be, nagyon vágynak arra, hogy a világ dolgairól elmélkedjenek. Ha van kivel, az megint csak tölt, mint a szeretet.
  • A testnek is meg kell adni azt, amire szüksége van. Nincs az a feladat, ami felcserélhető a pihenéssel. Bármennyire kötelezőnek érzi is az ember. Mert nagyon gyors lábakon érkezik a baj, ha valaki túlságosan kimerült. A minőségi táplálkozás, vitaminok, ásványi anyagok pedig nem csak a betegségeket segítik távol tartani az immunrendszer erősítésével. A test fizikai működését is biztosítják.
  • Az öröm szintén energia feltöltő képességgel bír. Bár, ha valakit agyon nyomnak a feladatok, az elvárások, baj érte, szomorú, vagy depressziós, az nehezen veszi rá magát az önfeledt nevetésre. Azonban tudatosan keresni kell az alkalmakat. Legalább avval, hogy nevetésre késztető filmeket néz. A nevetés ugyanis gyógyít.
  • Nem szabad hinni annak, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Sosem lesz vége a feladatoknak, kihívásoknak. Ha a test és a lélek karbantartását is feladatnak érezzük, az sem teszi könnyebbé a helyzetet. Azonban, ha a tudatos döntések és az itt felsorolt apró lépések a segítő eszközök csekklistáját jelentik, a kapaszkodókat, akkor már egészen másképpen leszünk képesek a mindennapi működésre.

 

Ha valaki egyszerre a gyerekeiről gondoskodó szülő, felnőtt gyerekként a szüleit támogató családtag, társ, munkavállaló, barát, egy közöség felelős tagja, a feladatok tekintetében nincs könnyű helyzetben. Pláne, ha eközben önmaga fejlődéséért is felelősséget szeretne vállalni. Miközben lépten nyomon megkapja, hogy „szeresd önmagad, teremts én-időt, tanulj meg nemet mondani, engedd el a múltadat, építsd a jövődet, legyél tudatos és vállalj felelősséget az életedért”.

Mert mindez szintén egy komoly feladat sor. A fentieken túl. Ijesztő sor.

 

Jeges félelem árad el a szívben, amikor ezt végig gondolja az ember. Mert mindennek egyszerre nem lehet megfelelni. Erőből pláne nem. De el lehet indulni ezen az úton. Egyes elemeit meg lehet csinálni. Mindig azt, ami éppen megcsinálható. Egy jól összerakott napi menetrend. Csekklista sokat tehet ezért. A többiekkel való feladatmegosztás is. Ha valami nem megy, akkor nem érdemes „belehalni”.

Segítségkérés, átszervezés, tehermentesítés, sok minden van az összeomlás helyett. Nem szabad félni attól sem, hogy az ember feltegye a kezét, és azt mondja, hogy „OK. Ennyit írok. Eddig és nem tovább”. Nem, ez sem lehetetlen. Mert a környezet nagyon gyorsan megszokja, ha valaki terhelhető. És gyakran ki is használja azt az előnyt, amit a sokat vállalóval nyerhet.

 

Mit tehetek én ezekért az emberekért?

Megkereshető vagyok. Hatalmas tapasztalattal, és megoldás készlettel rendelkezem. Nem csak abban tudok segíteni, hogyan mit lehet megadni a testnek a jó működéshez. Azt is fel tudom ajánlani, hogy együtt gondolkodó legyek. Akivel nem csak az időjárásról lehet beszélni…

 

 

Szórádiné Páll Rózsa

Életminőség szakértő

https://rozsamax.hu/