Honnan származik az articsóka?
A mediterrán területekről származó növényt már az ókori görögök és rómaiak is termesztették, fogyasztották, és gyógynövényként alkalmazták. Az articsóka a gazdagság és a jólét jelének számított, az ünnepségeken és lakomákon kulináris különlegességként szolgálták fel. A 15. században az angol és francia nemesség körében ínyencségnek számított, s emésztést könnyítő hatását már régen is ismerték.
Mire jó az articsóka?
Lágy segítség a gyomornak és májnak
Az articsóka fő hatóanyaga a cinarin, ami jótékonyan hat az epeműködésre, elősegíti az epeváladék kiválasztását, ezáltal a nehéz, zsíros ételek könnyebben emészthetők lesznek. Serkenti a máj epetermelését, segíti az epehólyag és az epeutak összehúzódását, így az articsóka-kivonat javallott krónikus epehólyag-gyulladásra, és az epehólyag rendszertelen összehúzódásának kezelésére.
Mivel az epének a zsíremésztésben van szerepe, ezért csökkenti a vérben lévő zsírsavak szintjét, vagyis a vér koleszterin– és trigliceridszintjét. Az articsóka antioxidáns-tartalma magas, kiválóan segíti a májat a méregtelenítés folyamatában. A cinarin májvédő funkciója régóta ismert, segíti a méreganyagoktól sérült májsejtek regenerálódását, és csökkenti a felfúvódást.
Cukorbetegeknek is hasznos
Az articsóka másik jelentős hatóanyaga az inulin, ami olyan vízben oldódó, nagyméretű növényi rost, melyet az emberi szervezet nem képes megemészteni. Ezáltal a bélben sértetlen marad, s tápanyagul szolgál a hasznos bélbaktériumoknak, illetve gátolja a kártékony baktériumok megtapadását a bélben. Az inulin természetes cukorpótló, lebontásához nem szükséges inzulin, így az articsóka nem növeli a vércukorszintet, és segíti az étkezések utáni hirtelen vércukorszint-ingadozás megelőzését. A zsírok lebontásában és az ásványi anyagok hatékony felszívódásában is szerepe van az inulinnak.